Kezdőlap

A szív útjai, első regény, Horváth Gergely, olvasok, Tainted Love

Horváth Gergely: A szív útjai

2018. november 24.

Horváth Gergelyről már írtam a Jézus és a rock and roll című könyve kapcsán. S mivel az rám olyan hatalmas hatást tett, érthető, hogy elkezdtem kutakodni a többi műve után, bár nem is voltam biztos benne, hogy léteznek-e egyáltalán. A Jézus…-ban említi egy elkezdett, de soha be nem fejezett regényét, aminek a főhőse gyanúsan emlékeztetett az én Tainted Love c. regényem Márkjára. Így aztán amikor elkezdtem olvasni A szív útjai fülszövegét (a Bukkline-on Bukkantam rá :D az antikvár könyvek közt), rögtön tudtam, hogy ezt is el meg kell rendelnem: „A Márk háza előtti utolsó kanyarban eddig soha nem látott tisztasággal pillantom meg a problémám: nincs életem.”

A könyv amúgy (szintén) a szerző első regénye – ennek minden előnyét és hátrányát beleértve –, amit jó 10 évvel ezelőtt írt, és ami pontosan tükrözi az akkori harmincas budapesti fiatalok életérzését – legalábbis azt hiszem, mert én csak a húszas éveimig voltam budapesti fiatal, és az is vagy 30 évvel ezelőtt. De gyakran jártam azóta is arra, sőt néha úgy érzem („Sometimes I feel…”), túlságosan is sokat haraptam a budapesti szennyes levegőből…

Ahogyan olvastam, nem bírtam ki, hogy ne jegyzeteljek; elsősorban a két első regény – az övé és az enyém – közös pontjait vettem számba. Úgyhogy elnézést kérek mindenkitől, aki egy szabályos recenziót várt; nem ez fog következni.

Már említettem a harmincas fiatalembereket, akikből három nálam is előkelő helyen szerepel: két főszereplő – János és Márk –, no meg a nem kevésbé hangsúlyos mellékszereplő Lukács (Olivér). Ezekből a nevekből a szemfüles olvasó rögtön észrevehette a Bibliára való utalást, Horváth Gergely regénye pedig történetesen A zsidókhoz írt levéllel kezdődik (12,7-8) és Máté evangéliumával végződik (7,7-8) .

Mindkét regényben történik egy baleset, ráadásul koponyatöréssel, és ugyanúgy csoda, hogy átélője normális marad, sőt szinte újjászületik lelkileg. Eszerint alakul az időszámítás az én regényemben: kettéválik a baleset előtti, ill. utáni, míg Horváth Gergelynél az Anna előtti és utáni időre. A kórházi testen kívüli élmény is megjelenik mindkét könyvben, és érdekes egyezés az is, hogy mind a két főhős – Júlia és Péter – pszichiáterhez jár. A szív útjaiban magának a főhősnek az apja alkoholista, akit az anya elhagy, nálam Márk szülei ugyanezek. És itt is, ott is van szülés és esküvő és Elvis-feldolgozás és koncertélmény és uniszex parfüm és Szerb Antal… és sok-sok zene! Oasis és Piramis, és Horváth Gergely Zazijáról ugyan kinek ne Szörényi Levente száma jutna eszébe? És – kicsit kizökkenve a hasonlóságok felsorolásából – olyan jó, hogy tudom követni, amikor Péter Pestről Budára megy, és amikor ő a rakodópart alsó kövén ült, akkor Júlia a Balaton partján (és sírt), és amit Csehországról ír, azt is mind láttam…

De térjünk vissza az utolsó közös ponthoz, ami a két regény befejezése. Ugyanis az olvasónak marad némi hiányérzete és vannak kérdései: Most akkor mi van? Ki is ez a bizonyos férfi vagy nő itt a végén? …

Blog / Legfrissebb