Pokolian jó könyv. Pedig háborús (is). De nem ez a lényeg. A szerző, a fiatal francia Héléne Grémillon mesterien adagolja az izgalmat és a feszültséget. Lassú könyv, és mégis letehetetlen. A sztori dióhéjban: Camille, a harmincas évei közepén járó nő gyermeket vár egy olyan férfitól, akinek nem biztos az érzelmeiben. Nehéz helyzetét fokozza, hogy meghal az anyja, s úgy érzi, magára marad. Különös dolog történik: a részvétnyilvánító levelek között egy feladó nélküli borítékot talál a postaládájában, majd minden kedden egy újabbat, ugyanazzal a kézírással. A rejtélyes levelek egy Annie nevű lányról szólnak, aki összebarátkozik egy gazdag Madame M. nevű asszonnyal, aki támogatja őt festői ambícióiban. Annie érzi, hogy valami gyötri, emészti a nőt. Az hónapok múltán osztja meg vele a takargatott titkát: nem lehet gyermeke, ezért boldogtalan. Annie tesz egy felelőtlennek tűnő kijelentést: ő úgysem vágyik gyermekre, majd kihordja az asszony helyett! S ne felejtsük el: a múlt század 30-as éveiben járunk, amikor még nem volt divatban a béranyaság. Hogyan oldják meg ezt a problémát? És vajon mit szól hozzá a férj, aki szereti a feleségét? A történetben szerepel még egy Louis nevű fiú is, aki gyerekkora óta szerelmes Annie-ba…
Egyszer csak hirtelen megszakad a sorozat. Mivel Camille semmiféle Annie-t és Louis-t nem ismer, azt gondolja, hogy egy író küldözgeti neki – mint kiadónak – folytatásokban a második világháború idején játszódó önéletrajzi regényét. Vajon kicsoda lehet? És ki az a Louis, Annie és a titokzatos Madame M. (vagy W.)? Camille nyomozásba kezd, mert sejti, hogy a történetnek valami köze lehet az ő életéhez.
Természetesen a végén mindenre fény derül, sőt még az utolsó oldal is tartogat meglepetést.