Kezdőlap

Hajnal Gabriella, Klebelsberg Központ, Magyar Demokrata, pedagógushiány, tanévkezdés

Gondolatok tanévkezdéskor I.

2018. augusztus 28.

Olvasom a Magyar Demokratában az interjút Hajnal Gabriellával, a Klebelsberg Központ új elnökével, és hüledezem. Biztos, hogy tudja az elnök asszony, mi a helyzet vidéken? Belelát vajon az oktatás jelenlegi, valós állapotába? Az rendben van, hogy az a célja, hogy az iskolák gyermekközpontúvá váljanak, de hogy ismeri-e az oda vezető utat, azt kétlem. Ezt mondja: „A tankerületek feladata az, hogy biztosítsák a gyerekek és a szülők igényeinek megfelelő feltételeket az iskolákban. Vagyis egy tankerületen belül lennie kell olyan intézménynek, ahol magas szinten működik a tehetséggondozás, és olyannak is, ahol felzárkóztatásra van nagyobb szükség. Egy másik tudjon fogadni fogyatékkal élő tanulókat, egy harmadik pedig egyéb tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket.” Ez szépen hangzik, és egy nagyvárosban minden bizonnyal megvalósítható. De van-e igazi választási lehetősége egy kis faluban élő szülőnek, ha mondjuk nincs autója, vagy ha van, de épp az ellenkező irányba jár dolgozni, és lehet, hogy jóval korábban kell elindulnia, hogy odaérjen?

Majd így folytatja: „Most megvan mindegyik iskolának a lehetősége arra, hogy egyrészt kitaláljon magának egy jó profilt, amivel bevonzza a szülőket és a gyerekeket, másrészt mindenhová eljut megfelelő felkészültségű pedagógus.” Ekkor kezdtem mérges lenni, hiszen ennek az állításnak minden tagmondatába bele lehet kötni, különösen az utolsóba. Köztudott, hogy pedagógushiány van (erre rá is tér a kérdező a későbbiekben), nálunk például a tanévkezdés előtt kevesebb, mint egy héttel még nincs technika- és énektanár, valamint hiányzik egy napközis is.

Az interjú vége felé előkerül az is, hogy a 2013 és a 2017 közötti béremelésnek köszönhetően 30%-kal többen jelentkeztek pedagóguspályára, ami valóban pozitív fejlemény. Kár, hogy a fizetésünk még így is jócskán elmarad az átlagbértől. És az elnök asszony még több továbbképzést szorgalmaz, hogy sikerrel tudjuk kezelni az egyre növekvő számú SNI gyerekeket…

Azért rokonszenves hozzáállásról is olvashatunk: hangsúlyozza a pedagógusok szabadságát és ellenzi a gyerekek túlterhelését; heti 22-24 órát tart ideálisnak, a mindennapi testnevelésórákat is beleértve. Szerinte elegendő, ha az első néhány évben megtanulnak írni, olvasni és számolni; ebben a korban nincs szükség külön tehetséggondozásra vagy egy idegen nyelv tanulására – amellyel nyelvtanárként maximálisan egyetértek. Ehhez fog kapcsolódni írásom következő része.