Ebben a részben mi kis csoportunkról olvashattok – és ez a bejegyzésem vidámabb lesz, mint a tegnapi! ;)
Összesen 50-en indultunk útnak múlt vasárnap hajnalban, nekünk a busz hátuljában jutott hely – azt választottam ugyanis. Érdekes, szinte senki sem szeret hátul ülni, pedig a középső ülést szabadon szokták hagyni (talán mert nincs előtte lehajtható asztalka, tároló háló és fogas), több a pakolásra alkalmas hely (az ülések mögött például), és feltérdelve hátrafelé is lehet nézegetni. A buszon töltött éjszakán én a padlón szoktam aludni, de most az unokám feküdt oda, így én kényelmesen elterpeszkedhettem három ülésen! J
Egész nap utaztunk, ami nagyon fárasztó volt, de egyik gyerek sem panaszkodott. Az előttünk levők rakásra gyártották a szemetet – estére mindig tele lett a padló üres palackokkal, zacskókkal, papírzsebkendőkkel, kenyér- és csipszmorzsával –, ám a mieink nagyon ügyeltek a tisztaságra. Sőt a megtelt szemetes zacskót a nap végén az egyik kisfiú mindig levitte és kidobta a kukába, nem is kellett rá figyelmeztetni.
A szállásunk egy 7 személyes mobilházban volt, ami kissé szűkösnek bizonyult ennyi embernek, és bizony nagyon oda kellett figyelni, hogy ne akadályozzuk egymást a reggeli és esti készülődésben. De megoldottuk! A gyerekek sokat segítettek: a lányok főként a főzésben és a mosogatásban ügyeskedtek. Senkire se kellett rászólnom, hogy figyeljen a rendre, vesse le a cipőjét, ilyesmik. Nagyon rendesek voltak!
A programok utáni találkozókról senki sem késett el, és senki nem tévedt el egyszer sem. Az érdeklődéssel és a figyelemmel volt ugyan némi probléma (a tegnapi bejegyzésemben írtam erről), de azért azt mindig pontosan tudták, hol vagyunk. (Megjegyzem, néhány évvel ezelőtt az is előfordult – ráadásul gimnazistákkal –, hogy fogalmuk sem volt róla, mi a vár neve, amit éppen megtekintettünk.)
A rengeteg gyaloglást is remekül bírták. Szerdán például a Hyde Park távolabbi sarkától kellett eljutnunk a Natural History Múzeumig, ráadásul szakadó esőben, de egyetlen zokszót sem ejtettek. (Csak én káromkodtam egy cifrát, amikor egy busz beterített vízzel, s a bokámtól a combomig elázott a nadrágom.) Aznap 14 km-t tettünk meg gyalog!
Összességében nagyon rendes, jószívű, aranyos kis csapat volt. Legközelebb is szívesen elvinném őket! J
