Kezdőlap

esszé, felvételi, irgalmas Samaritánus, rap, SDG, teológia

FELVETTEK!!! :) :) :)

2017. július 8.

Előbb jöjjön a vers, amit írtam a felvételin, utána a történet. Jó?

Az irgalmas Samaritánus története hexameterben

Egyszer Jézustól kérdezte a rém okos ember: / „Mondd csak, hogy kell érteni azt, hogy az én feleb’rátom?” / „Hallgasd hát, testvér, történetem erről az ügyről! / Egyszer egy ember ment Jeruzsálemből Jerikóba. / Útközben rablók támadtak rá, bizony álnok / Módon, s majdnem meghalt, képzeld, úgy kicsinálták! / Pap jött arra az úton, büszkén, még le se tojta, / Majd egy lévita mászkált ott, ám rá se bagózott. / S akkor egy ürge Samária tájáról odaérve / Látta a bús nyomorultat s megsajnálta, de aztán / Még sebeit bekötözte, s a nagy kocsmába bevitte. / Kocsmáros koma leste nagy álmélkodva, hogy: ez mi?! / Jóságos fickónk tovaindult, ámde hagyott még / Egy kis lóvét felmerülő plusz támogatásra. / Nos hát, mondd meg, s eztán kit tartasz feleb’rátnak?” / „Jó, hogy az irgalmast, a samáriai profi fickót!”

Tegnap – hála érte a jó Istennek – felvettek a Pápai Református Teológiai Akadémia teológia szakára! Akkora izgalommal készültem a felvételi vizsgára, mint azelőtt soha. Bár nagy tétje nem volt, bízvást számíthattam rá, hogy sikerülni fog, és mégis… Julika, a református lelkipásztorunk meg is kérdezte, amikor reggel összefutottunk: Mi van veled, átmentél gyerekbe? Igen… Az írásbelitől féltem legjobban, én, aki annyi könyvet írt már!

Szerencsére nem tűnt nehéznek egyik választható téma sem: Bábel tornya és Az irgalmas Samaritánus, amelyet egy választott korcsoportnak kellett elmesélni. A második feladat egy rövid esszé írása volt, egy, a kátéban szereplő kérdés és válasz alapján. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy az elején azt az információt kaptuk, hogy az egészre összesen 45 percünk van. Hát, az nem sok, gondoltam, de már majdnem végeztem, amikor kiderült, hogy még egyszer annyi idő jár. Hurrá! Így azt gondoltam, hogy az irgalmas samaritánust nemcsak a gyerekeknek mutatom be, hanem a fiataloknak is, rappelhető formában. Mintegy félóra leforgása alatt meg is született a fent olvasható „mű”.

Írás közben döbbentem rá, hogy a teológia szakra nyolcan jelentkeztünk, hét férfi és én. Mi vagyunk Hófehérke és a hét törpe, jelentettem be felfedezésemet nagy derültség közepette. Igazán rokonszenves társaságnak találtam őket, a négy fiatal fiút és három idősebbet. És – bevallom, nagy örömömre – az is kiderült, hogy nem én vagyok a legöregebb köztük!

Utána énekelni kellett és olvasni, ezek aztán pláne nem okoztak gondot. Végül a Szenátus hallgatott meg bennünket. Tőlem igazából csak annyit kérdeztek, hogy – mivel régóta ismernek, sokat tudnak a munkásságomról, hiszen 18 éve tanítok angolt náluk – miért csak most, vagy miért pont most jutottam erre az elhatározásra. Akkor már nem izgultam, amikor a Szenátus eredményt hirdetett. Mindannyiunkat felvettek!

Boldog vagyok és lelkes, hogy szeptembertől ismét iskolapadba ülhetek. De ne felejtsük el: SDG!