Kezdőlap

55, boldogság, futás, hála, Ivan & The Parazol, medvehagymás pogácsa, szent reggeli

Egy (majdnem) tökéletes nap

2020. április 16.

Hogy nézne ki egy tökéletes napja? – teszik fel a kérdést a Nők Lapjában a hírességeknek. Én ugyan nem vagyok híres, és a Nők Lapja sem kérdezett meg, de azért hadd feleljek rá.

Jókedvűen ébredek, hogy végre kialudtam magam. Kényelmesen elfogyasztom „a szent reggelit” a fotelben, egy jó könyv társaságában. Mivel kellemesen hűvös van, futok egy tisztességes távot, mondjuk 9 km-t, és nem is egyedül vagy a kutyámmal, hanem a lányommal; közben mindenféléről elbeszélgetünk. A futás után pihengetek a kertben, megcsodálom az új (és a régebbi) virágokat, majd lezuhanyozok, hajat mosok, szépítkezek (úgyis ritkán teszek ilyet). Valami könnyű ebédet bekapok, megint olvasok egy kicsit, aztán sütök egy tepsi – legyen medvehagymás! – pogácsát, összedobok egy salátát, közben Ivan & The Parazolt hallgatok hatalmas hangerővel (figyelitek az alliterációt?), és közben nem bírom ki, hogy ne táncoljak a konyhában pár taktusnyit legalább. Itt az ideje egy pohár bornak, ezért töltök… hmmm… egy kis Cserszegi fűszerest magamnak, Józsinak meg Varga-féle Óvörösből. Aztán csinosan felöltözöm, mert vendégeket várunk. Kint a grillben már sistereg a parázs, a bepácolt csirkemellek és a kolbászok várnak a sütésre. Megérkeznek a vendégek, még ajándékot is hoznak: futáshoz való kutyahámot telefon- és kulacstartóval felszerelt övvel, és még egy palack mit is? Hát Cserszegi fűszerest, pont véletlenül! Jól érezzük magunkat a kerti asztal körül, jól bevacsorázunk, még egy kis száraz rozé pezsgőt is iszunk. Akik nem tudtak eljönni, azokkal telefonon váltunk pár szót; jó érzés, hogy legalább a hangjukat hallhatom.

Mikor a vendégek elmennek, valahogy nincs kedvünk bemenni, Józsi meggyújtja a tüzet, ott üldögélünk, míg ránk nem esteledik és fázni nem kezdünk. Bemegyünk hát. A kandallóban is ég a tűz, úgyhogy még nem akaródzik lefeküdni. De hát ez a (majdnem) tökéletes nap is véget ér egyszer. Az 55. születésnapom…

Még egy dologgal adós maradtam: miért csak „majdnem” volt tökéletes ez a nap? Azért, mert hiányzott az anyukám és a fiam, és hiányoztak a barátaim és rokonaim, akiket szintén meghívtam volna. Nagy bulit terveztem, ekkora lett belőle. Így is szép volt. Boldog vagyok és hálás.