Kezdőlap

Calais, Dartford Crossing, Formula 1 hotel, London, Westminster

EGY HÉT A NAPOS ALBIONBAN 1.

2018. július 10.

London, június 30.

Péntek reggel fél 6-kor indult kis csapatunk (három tanár és öt hallgató) a Teológia parkolójából. Hosszú, fárasztó, mintegy 13 órás út után érkeztünk meg Calais-ba egy Formula 1 hotelbe. Ez az egy csillagos szállásfajta pont arra lett kitalálva, hogy az ember útközben valahol lehajthassa a fejét. Az automata öntisztítós, műanyag kabinos vécék és zuhanyozók a folyosón, a szoba szűkös, de kényelmes és tiszta, s ami fontos: a nyugat-európai árakhoz képest meglehetősen olcsó. Innen folytattuk utunkat komppal Angiába, ragyogó napsütésben. (Itthon sokkal hidegebb volt.) Aki mostanában készül autóval a szigetországba, érdemes tudnia, hogy a Dartford Crossinghoz (átkelés a Temze alatt alagúton vagy felette hídon) a jegyeket online kell megváltani (www.gov.uk/dart-charge) előre vagy az átkelést követő napon éjfélig.

Vendéglátóink – egy szívélyes fekete házaspár – London külvárosában élnek, barátságos környéken, ami – bár szinte csak bevándorlók lakják – egyáltalán nem tűnt sem elhanyagoltnak, sem félelmetesnek. Claudette és Garth sorházi lakása mögött nagy terasz, kerti aszta, padok, aranyhalas medence és fás-bokros-virágos kert – mintha nem is a nyolcmilliós fővárosban lennénk! Hűtött ásványvizes palackokkal, ennivalóval vártak bennünket, s mindannyian kaptunk egy-egy londoni metrótérképet, amelynek segítségével eljutottunk a belvárosba. A Victoria Pályaudvarnál szálltunk ki, onnan sétáltunk a Westminster felé. Először a Westminster Székesegyházba tértünk be (amit ne keverjünk össze a Westminster Abbey-vel, azaz az apátsággal, ahol a királyi esküvőket tartják és ahol sok híresség van eltemetve), ahol érdekes módon eddig még sohasem jártam, holott nem is tudom, hányszor voltam már Londonban. Amúgy ez a templom Anglia és Wales legnagyobb római katolikus temploma, szóval mindenképp érdemes megnézni. Ami meglepő, hogy a pincéjében van egy kávézó és étterem (természetesen vécé is), ahol megpihenhet a városnézésben megfáradt turista – mi is ezt tettük. Aki olyan helyre menne, ami szintén megfizethető, sőt wifi is van, az keresse az Apátsággal majdnem szemközt található metodista központ (hatalmas épület, el sem lehet téveszteni) alagsori kávézóját.

A Parlamentnél éppen hangos tüntetés zajlott az egészségügy miatt. A Big Ben be volt csomagolva, és egész nyáron így is marad. Megtekintettük a „kötelező” látnivalókat: 10 Downing Street (a miniszterelnök lakhelye), a Lovastestőrség Laktanyája, St James Park, Buckingham Palota, Trafalgar tér és a Nelson’s Column (hatalmas oszlop az admirális szobrával), bekukkantottunk a Nemzeti Galériába is, majd a Westminster hídon átkelve metróra szálltunk, hogy idejében visszaérjünk Claudette-ékhez.

Iszonyú meleg volt! Beszéltünk is róla, hogy hoztuk a dzsekiket meg meleg ruhát, mert ugye a ködös Albionban sohase tudhatja az ember… ehhez képest a hőségtől szenvedtünk még éjszaka is. Persze eszünkbe sem jutott panaszkodni, annyira megható volt ennek a két idegen embernek a kedvessége. Idegent írtam, mert akkor találkoztam velük életemben először; amúgy a sheringhami Canaan ház tulajdonosának, Evelynnek a barátai, akik pusztán szívességből láttak vendégül minket. Nemcsak a lakásukat, de a vacsorájukat is megosztották velünk, sőt útravalót is kaptunk. Hála nekik érte!

Vasárnap reggel indultunk tovább tőlük… de erről majd legközelebb!