Kezdőlap

Észak-Karolina, Kya, Lápi Lány, olvasok, Owens

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

2020. február 25.

Kaptam karácsonyra egy 5000 Ft-os könyvutalványt, amit a pápai Anna Könyvesboltban lehetett beváltani. Általában a netről rendelem a könyveimet, illetve az utóbbi időben rákaptam az e-könyvekre, mert olcsóbbak és nem foglalnak annyi helyet (ami nagy előny, mert már szinte minden szobánk tele van könyvekkel), de mivel ezt itt kellett elköltenem, bementem a könyvesboltba, ahol hamarosan kiválasztottam egy Schäffer Erzsébet regényt (még nem olvastam, de hamarosan jövök vele), aztán csak nézegettem a kínálatot eléggé tanácstalanul, de mindenféle előítélet nélkül. Végül – mivel rohamosan fogyott az időm – odamentem a boltos hölgyhöz, és megkérdeztem, mi mostanában nagy kedvenc s egyúttal igényes irodalom, mit ajánlana. Két kötetet emelt le a polcról, az egyik ez volt. Nos, hálás vagyok érte; igazán szívhez szóló, sőt izgalmas történetet kaptam!

A történet Észak-Karolina mocsárvidékén játszódik (meg is kerestem a térképen) az 1950-60-as években. Főhőse a „Lápi Lány”, Kya, aki alig hétéves korában egyedül marad az ócska kunyhóban, ahol se villany, se víz nincsen. Döbbenetes, hogy előbb-utóbb az egész család magára hagyja. Először a nagyobb testvérei menekülnek el, aztán az édesanyja, és végül a szeretett bátyja. A részeges, brutális apa egy darabig még hazajár, és hozza a heti segélyt, amiből a legalapvetőbb dolgokat Kya veszi meg a boltban (kukoricamálét, gyufát, sót, benzint a motorcsónakba), aztán ő is eltűnik. A kislány lassan kénytelen megtanulni ellátni magát, tanulni az életet, szinte minden segítség nélkül. Szerencsére az öreg néger boltos Jumpin’ és felesége odafigyelnek rá: átveszik tőle a hajnalonként gyűjtött kagylókat, a rosszul füstölt halakat, és ellátják némi ruhával. Kegyetlen, mégis szép élete van: a természettel szimbiózisban él, legjobb barátai a sirályok, akiket rendszeresen etet. De aztán beköszönt az első szerelem Tate, a szintén kissé magányos fiú személyében, aki megtanítja Kyát olvasni, és ő az is, akivel a lány osztozni tud a lápi világ és a művészet szeretetében. De sajnos a kezdeti idill csalódásba fordul, bár egy helybeli „macsó” is erőteljesen érdeklődni kezd a „Lápi Lány” iránt… Vajon csak fogadásból? Vagy valami komolyan megragadja benne? Aztán megtörténik a gyilkosság, amelynek elkövetőjére a regény végén derül fény – a megszokott módon, de számomra mégis csalódást keltően. Nem így akartam a megoldást!

A végét persze nem árulhatom el, de mindenesetre szívből ajánlom ezt a lírai, természetleírásban és lélekrajzban festőien gazdag (mese)regényt. Vagy krimit?...