Lala… Lili… Lulu! :)
Ma egy éve, hogy van nekünk ez a drága kis ebünk! Már régóta akartam kutyát, de úgy gondoltam, hogy nem veszünk fajtisztát, talán hozunk valamikor egyet a menhelyről, de igazából abban bíztam, hogy a Jóisten majd egyszer úgyis kirendel nekünk egy kutyikát. És így történt! Tavaly ilyenkor a lányunk küldött egy fényképes üzenetet: „Most dobták ki előttünk. Hazahozhatjuk nektek?” Olyan helyes volt, hogy nem volt kérdés, így azonnal válaszoltam: „Hát persze!”
Ha tüzel a szukád
Lulu befogadott kutya, tavaly augusztusban látta meg a lányom, hogy kidobják egy autóból. Mivel kedves kis jószágnak tűnt, és tudta, hogy mi (valamikor, egyszer, majd) szeretnénk kutyát, lefényképezte, hogy elhozhatja-e nekünk. Ez az első fotó az unokámmal, Lilivel készült Lajos-napkor, amelyről csakis Lala barátom jut eszembe, így lett a kutyika neve Lulu. Megnézettük az állatorvossal, aki elmondta, hogy egészséges, fiatal kis szuka, maximum egy éves. Ha megtartjuk, természetesen beoltja és bechipezi.