Kezdőlap

Bódis Kriszta, Carlo, Hetés telep, olvasok, Ózd, Párizs SC, roma telep

Bódis Kriszta: Carlo Párizsban – regény a cigányokról

2019. január 16.

(Legutóbb ortodox zsidó emberekről szóló regényekről írtam, de ez a bejegyzésem nem igazán keltett érdeklődést...) Jöjjön most akkor egy olyan könyv, amely az ózdi roma gettóban játszódik!

Bódis Kriszta annyira hitelesen ábrázolja az ott zajló életet, hogy először azt gondoltam, talán ő maga is ilyen helyen nőtt fel, de nem. Budapesten született, s anyai ágon görög katolikus papi felmenőkkel bír, és „csak” 15 évet töltött Ózdon a Hétes telepi cigányok között. Ezt a regényt minden cigány fiatalnak el kellene olvasnia, aki valamit el szeretne érni az életben, mert igenis, lehet és van kiút a szegénységből, és nem csak a bűnözésen keresztül! 

Carlo rendes neve egyébként Farkas Károly, de – amint mifelénk is szokás – ez a réteg jobban kedveli a külföldi hangzású neveket, itt is ilyenek szerepelnek, mint pl. Franky, Dzsesszika és Natasa; avagy soknak van valami csúfneve, pl. Rugó, Sárkány vagy Kacsa. A „Párizs” a város széli cigány telep, az Eiffel-torony egy villanyoszlop, ahonnan az áramot lopják, a Diadalív pedig egy betonhíd-maradvány a valahai bányánál, ahová a szemetet hordják és a dolgukat végzik.

A regény nyelvezete bravúrosan eltalált; mintha csak az itteni cigányokat hallanám. S mennyi ismerős szituáció…! Mosógépre nem telik, de LCD tévére igen, ennivalóra a segély után egy héttel már nincs pénz, de a lányok kék lakkot kennek a lábkörmükre, a fát úgy kell lopni az erdőről, de jó messziről ám, mert a közelben már mindent kivágtak, és ha már végképp minden pénz elfogyott, akkor lehet menni kuncsorogni az uzsorás Jencihez, aki fehér Audival jár és zacskószám hordja magával a húszezreseket.

Mindig szerettem volna megérteni, hogyan működik ez a világ, s a regény olvasása közben talán egy kicsit közelebb is kerültem a megoldáshoz, de azért a keserű érzésem nem enyhült. Ugyan a 15 éves Carlo ama vágya, hogy híres focista legyen, egyre inkább megvalósulni látszik, hiszen gimnáziumba jár (a 0. C-be, sok hasonló társával együtt), összeszed egy focicsapatra való lelkes srácot, megalakítják a Párizs SC-t, még edzőjük is kerül – a börtönből szabadult Kacsa személyében –, sőt lelki társa is akad: Jázmin, a görög katolikus pap lánya, és egy sorsdöntő bajnokság után ösztöndíjat nyer a budapesti Futballakadémiára, és… A regény itt végződik, de vajon Carlo élete tényleg megváltozik? Nem húzzák vissza a telepre a gyökerei?

Eszembe jutott az a valahai kedves tanítványom, Sz. A., akihez nagy reményeket fűztünk (írtam is róla korábban). Felvették gimnáziumba az Arany János-programba, ahol egy darabig jól is tanult, de sajnos azóta otthagyta az iskolát. (Most jut eszembe, hogy ő is Ózdon született…) Szerencsére van bőven ellenpélda; vannak még, akikben lehet bízni! Számos cigány származású tanítványom tanult tovább, néhányan már az általános iskolában sikeres nyelvvizsgát tettek, többen érettségiztek és/vagy kiemelkedő eredményeket érnek el a szakmájukban. Bárcsak inkább az ő példájukat követnék a szegény sorsú cigány (és nem cigány) gyerekek!

Akit érdekel az ózdi roma telep, nézze meg ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=UD0ro4Ev-8s

Blog / Legfrissebb