Kezdőlap

betakarítás, gazolás, szántás, veteményezés, vidéki élet

A kerti munkáról

2018. június 23.

"De jó nektek ott falun! Hiszen mindent meg tudtok termelni!" – mondja némelyik budapesti rokonunk, ismerősünk, és ettől mindig kicsit mérges leszek. Mintha úgy képzelnék, hogy a kertben minden csak úgy magától megterem, aztán felsétál és elteszi magát a fazékba, a fagyasztóba vagy a befőttesüvegbe. Nem tudják, talán nem is sejtik, hogy mindez mennyi munkával jár. Akad köztük, aki valami romantikus dolognak képzeli a kertészkedést, de olyan is, aki – mert több nem jutott neki – a néhány négyzetméternyi kis kertecskéjéből (vagy balkonládájából) örömmel takarítja be a pár szál friss petrezselymet, bazsalikomlevelet vagy koktélparadicsomot – őket becsülöm az igyekezetükért.

Ám ha valakinek nagy kertje van, annak először is ősszel meg kell szántatnia, majd tavasszal – s itt kezdődnek a gondok. Mert kevés a szépen dolgozó traktoros, így rengeteg a munkájuk ilyentájt, és bizony előfordul – mint idén is –, hogy csak májusban ér oda, és csak ezután kezdődhet a veteményezés rohammunkában, és pl. retket már nem is érdemes vetni. Aztán jönnek az esők, a gaz gyorsabban nő, mint a vetemény, a földre nem lehet rámenni, s amikor végre odajutsz, elkeserítő látni, milyen küzdelem vár rád! Ha nem szeretsz hajnalban kelni, akkor a napon gazolhatsz, s hiába a legrafináltabb riasztó, a rovarok bizony jönnek és csípnek is veszettül.

Nos, így jártunk mi is. Ráadásul én – töredelmesen bevallom – utálom a kerti munkát, különösen azt a részét, amikor a földbe kell nyúlkálni: az ültetést, a gyomlálást. Cseresznyét, meggyet, feketeribizlit, babot, paprikát vagy paradicsomot szedni oké, de a málna már bajosabb: szúr ugyanis, és ha nem fogod meg óvatosan (és egyesével), a legszebb szemek azonnal lepotyognak. Aztán a borsót ki kell kopazni (nagymamám mondta így), a babot felvágni, a cseresznyét, meggyet kimagozni, a hagymát, fokhagymát megpucolni, füzérbe fonni… ez mind sok időbe kerül, és jó, ha éppen van foci vébé vagy olimpia, mert közben legalább lehet nézni a tévét.

Ó ti városiak, akik nyáron a teraszon vagy a strandon sütkéreztek a nyugágyban és elmerültök egy izgalmas olvasnivalóban, mennyire irigyellek benneteket ilyenkor! Panelban ugyan semmiféleképpen sem szeretnék lakni, de egy rózsadombi erkélyes, panorámás társasházi lakást azért el tudnék képzelni… Na jó, nem mindig… csak nyáron pár hétre… vagy ősszel, amikor annyit kell gereblyézni… és télen, amikor fát kell fűrészelni, majd felrakni, behordani és fűteni és kihamuzni meg havat lapátolni… ja és tavasszal, amikor veteményezni kell és a hagymát elduggatni meg a gyümölcsfákat megmetszeni… Micsoda kínlódás, milyen borzasztó egy élet! Hát kellett ez nekem? … :D :D :D