Kezdőlap

Agatha Christie, Miss Marple, Nagyalásony, olvasok, online tanítás

A gyógyszer: Agátakriszti és Miszmarpli!

2020. április 2.

Jó, jó, tudom, hogy Agatha Christie és Miss Marple. Csak mostanában nem érzem valami jól magam, kell egy kis hülyéskedés!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de folyton valami ideges feszültséget érzek magamban, mióta „fennforgás van”. Pedig az elején azt hittem, könnyű lesz, hiszen régóta az volt a vágyam, hogy itthon dolgozhassak a saját időbeosztásom szerint, persze heti 10-12 óra tanítás azért belefér, gondoltam. Ehhez képest már éjszaka, ha felébredek – márpedig ez többször megesik –, azonnal záporozni kezdenek a gondolatok, akárcsak a fészbukos vicces posztokon: Vajon ütemeztem azt a tesztet a hatodikosoknak? A hetedikesek megkapták a munkafüzeti feladatok megoldókulcsát? A nyolcadikosok megnézték vajon a Jézus Krisztus Szupersztárt? Beküld végre valamit az Ármin és a Zsaklin? És a teológusaim kezdik végre komolyan venni a távoktatást?...

Ma este kikapcsoltam a telefonomon az összes értesítést, mert reggeltől estig, ha bármikor bekapcsoltam a wifit, özönleni kezdett a rengeteg pitty-pitty. Nemcsak a gyerekek, a szülők is írnak, néha olyasmit, hogy nem tudom, zokogjak vagy röhögjek. Hiába írom le szerintem tök érthetően, szinte tőmondatokban, mit várok, az Öcsike/Hugika (és az anyukája) akkor se érti, erre felveszem magamat a telefonra és elküldöm, ahogyan elmondom azt az öt mondatot, amit kérek, és még akkor se! Ma azon döbbentem meg, hogy egy szerintem értelmes hetedikes kislány nem tudta, mi az a szóköz és hogyan kell azt csinálni. De legalább megkérdezte! (Ugyanis a Google Drive-on az egyik tesztfeladatba be kellett írni az igék szótári és a múlt idejű alakját a példa szerint: csinál – do, did. Direkt írtam figyelmeztetést, hogy kisbetűvel, vesszővel, szóközzel, mert különben hibásnak veszi a rendszer. Ennek ellenére majdnem mindenkié 0 pontos lett.)

Na szóval, eme töméntelen probléma után valami orvosság után kellett néznem. Már minden könyvet kiolvastam, amit vettem, rendeltem, olvasatlanul találtam, még a Kindlén (e-könyvolvasón) is, így hát arra gondoltam, elkezdem újra Agatha Christie krimijeit. Úgyis elfelejtettem, melyikben ki a gyilkos, és soha nem is azért szerettem, mert annyira vágytam, hogy kiderüljön, ki az. Egyszerűen élveztem Christie stílusát; a szereplők megformálását, a helyszíneket (amelyekből többet a saját szememmel volt alkalmam megtapasztalni), a békebeli hangulatot (még ha sok történet közvetlenül a háború után játszódott is). És Miss Marple, az éles eszű vénkisasszony nálam messze lekörözte a belga Poirot-t (talán az a fránya Brüsszel…), merthogy akár St Mary Meadben, úgy Nagyalásonyban is mindenre van példa és mindenki emlékeztet valakire. (Még nem írtam erről, de lehet, hogy eljön az ideje. Hihi.)

Az eltelt két hétben biztos, hogy legalább tíz krimit faltam be. Egyik jobban tetszett, mint a másik! Most csak az utolsót emelem ki: az Eljő a halált, amely meglepő módon az ókori Egyiptomban játszódik, és nem meglepő módon bővelkedik a hullákban. Sajnos Miss Marple nem szerepelt benne, de mivel több olyan könyvem nincs, amiben ő oldja meg a rejtélyt, kénytelen leszek Poirot-ra, Tommyra és Tuppence-re, no meg Ariadne Oliverre fanyalodni. Sebaj! Lássunk neki!

Blog / Legfrissebb