Kezdőlap

coming out, írói álnév, meleg lelkész, olvasok, Tainted Love, teológia

A Coming Out Könyv és a Tainted Love

2017. március 24.

Egy barátom – akire nagy hatást tett a regényem – hívta fel a figyelmemet Kincses Marcell (felvett név) Coming Out Könyvére, amelynek alcíme: Egy meleg ifjúsági lelkész előbújásának története. E-könyv formátumban rendeltem meg a neten, és a telefonomon olvastam végig egy szuszra a mintegy 100 oldalas kiadványt.

Mivel a regényemnek is egyik központi témája a homo- és a biszexualitás, érthető módon leginkább az foglalkoztatott, hogyan vallja meg érzéseit, gondolatait, tapasztalatait egy valóságos lelkész (nálam a regénybeli János képzeletbeli figura). Nem csalódtam: az a szándékom, hogy hitelesen ábrázoljak egy önmagával és a világgal folyamatosan küzdő meleg lelkipásztort, megvalósulni látszott. Marcell valóban őszintén vall önmagáról, szenvedéllyel és ugyanakkor szeretettel ír a harcairól, melyeket kamaszkora óta vívott s vív folyamatosan, és amelyekből – Isten állandó, vigyázó jelenlétének köszönhetően – előbb vagy utóbb, de mindig győztesen került ki. A Tainted Love Jánosa, aki – bár karizmatikus személyiség – többször elbukik a csatában, szintén nem adja fel a reményt, hogy Istennel együtt sikerül győzelmet vennie.

(„Győzelmet vettél…”) Számomra a legértékesebb részek a teológiai gondolatsorok voltak, pl. a feltétlen szeretetről és a megbocsájtásról, vagy arról, hogy mi a különbség a kegyelem és az irgalom között. Tanított is ez a könyv, nem csak lekötött. S bár úgy gondoltam, elég sokat tudok a melegek világáról (a regényem írása előtt és közben sokat kutakodtam a témában, megismerkedtem meleg férfiakkal), további gondolatokat ébresztett bennem, és még árnyaltabbá változtatta a képet, amit magamban őriztem.

A kötet vége felé elég kemény társadalomkritikát olvashatunk, s talán ezzel az egy résszel nem tudtam teljesen azonosulni. A melegházasságot még el tudnám fogadni, de a gyermekvállalással kapcsolatban vannak fenntartásaim. Szívesen olvastam volna arról, hogy ezt Marcell hogyan gondolja megvalósítani.

És végül az „írói művésznév” kérdése. Egyszer egy könyvbemutatón megkérdezték tőlem: nem gondolom-e, hogy szerencsésebb lett volna a „18+” témákat feszegető regényemet álnéven publikálni? Elcsodálkoztam: ugyan miért tettem volna? Hiszen ez egy regény, tehát: „…Több szálból összefonódó, szerteágazó cselekménye egy meg nem történt (lehet képzeletbeli) eseménysort megtörténtként ad elő. A regényhősök is csak képzelt (fiktív) alakok.” (A Sulinet meghatározását idéztem.) Igaz, hogy vannak benne életrajzi elemek, néhány szereplőt valóságos személyekről mintáztam, de az egész – hangsúlyozom: így egyben az egész – mégis fikció. Ezért inkább – hogy a kétfajta írói munkásságom össze ne keveredjen – az angolkönyveimnél a Liv Marton nevet használom. (>>> www.myenglish.hu) Kincses Marcell könyvét olvasva már az elején felmerült bennem: vajon lehet-e ekkora kitárulkozást saját névvel vállalni? Van-e akkora bátorsága az írónak, hogy ezt megtegye? Hiszen a cím, a „Coming Out Könyv” ezt feltételezi. Ha valaki előbújik, az vállalja a nyilvánosságot, nem? Nem, Marcell mégsem vállalta.

Megértem őt. Nem a neve volt a fontos, hanem az üzenet.