Kezdőlap

inka és maja kultúra, József Attila, Nusi néni, osztálytalálkozó, tanítok, történelemóra

26 éve végzett osztályom

2018. szeptember 16.

A 25. évfordulón valami oknál fogva nem sikerült összegyűlnünk, de idén pótoltuk. A hajdani osztályomból kilencen jöttek el (csak 12-en voltunk összesen), és szerencsére körünkben köszönthettük régi tanító nénijüket, a 81 éves, immár gyémánt oklevéllel jutalmazott Nusi nénit.

A tablót a ballagásukra rajzoltam, azóta férjem digitalizálta az eredeti, fehér kartonpapírra rajzolt figurákat, és kicsit fel is turbózta a mai kor követelményeinek megfelelően.

Akkoriban nem volt ez valami kiemelkedő képességű csapat, ám ugyanakkor rendkívül kedves és összetartó. Be kell vallanom, nem gondoltam volna, hogy ennyire értelmes beszédű, nyílt szívű, dolgos emberek válnak belőlük, de hiszen erről  hat évvel ezelőtt is megbizonyosodhattam. Nagyon jó érzés volt beszélgetni velük, és egy pillanatig sem éreztem, hogy nyögvenyelősen menne a társalgás bármelyikükkel is.

Nem bírom azonban megállni, hogy a legmókásabb történetet meg ne írjam. Íme a duplacsavaros poénnal bíró sztori:

Hetedikesek voltak, és történelemórán kellett helyettesítenem a tanárt (tán épp a férjemet). Az inka és a maja indiánok kultúrája volt a téma, amelyről sokat olvastam, így lelkesen ecseteltem, micsoda fejlett matematikai és csillagászati tudással rendelkeztek. Egyszer csak jelentkezik az egyik fiú:

- Tanár néni, én óvastam ezekrül egy könyvet!

Megdöbbenek.

- Te? Olvastál? Könyvet? Róluk? – aztán persze biztatni kezdem: - No, mesélj, mit olvastál!

- Hát azt, hogy vót ezeknek egy királyuk, aztán amikó meghótt, akkor belerakták három koporsóba, oszt úgy temették el, de nem ám a fődbe, hanem elrekkentették a folyót, oszt abba tették, oszt visszaeresztették rá a vizet!

Még fel se ocsúdok a döbbenettől, amikor megszólal egy másik srác:

- Te hülye, az a József Attila volt!